279.rész:Hazaérkezés.

279.rész:Hazaérkezés.

Amikor felszálltam a gépre felvettem a fejhallgatóm az ablak felé fordultam és bekapcsoltam valamit,Ethan elcserélte a helyét hogy mellettem ülhessen,amiből az lett hogy én nem vettem róla tudomást,2 percre sem vettem le a fejhallgatómat,könyöröghetett volna is de akkor se imádkozza le rólam,az út maga eléggé hosszú volt,nem szerettem a feltűnősködést...de amikor megérkeztünk és a reptéren több lány várt akkor kicsit meglepődtem,természetesen az első reakciójuk a:"Naaaaaaaaaaaaaaaaatttttttttttttiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii" volt utána megrohamoztak.Hogy miért?Nem tudom,sejtéseim megvoltak,de azokat hagyjuk,sohase voltak jók,Ethan nem sokkal később megérkezett az egyik lány bokán rúgta én meg nevetni kezdtem,nevettem mivel olyan volt mint Anna...majd elmosolyodtam.Természetesen Directionerek és minden határ nélkül kérdezgettek,beszéltem velük,de apa kirángatott a tömegből,soha se gondoltam volna hogy örülni fogok annak hogy ő jön értem,de megtörtént...egész úton kifelé bambultam,mikor hazaértem a drága öcsém szinte a nyakamba borult.
-Nati...karácsonykor...-mondta Anya.
-Kérlek...Anya ezt beszéljük meg később...szeretlek...majd holnap...-öleltem át és megpusziltam majd felfutottam a szobámba mindent ledobtam és eldőltem az ágyon,jaja de rég csináltam ezt,kimondottan hiányzott,a töprengés és Annával a gumicukrozás,filmezés,Jennyvel a reggeli veszekedés a fürdőért,ott vagyok ahonnan jöttem,persze ez a szoba nem csak jó dolgoknak a tára...Ethan és Harry...ahogy körbenéztem a szobámba megannyi Harry nézett vissza rám,kirázott a hideg,valamit kell majd velük csinálnom.
-Nati rég voltál itthon.-nyitott be újra Micheal.
-Igen gyere ide.-öleltem át amikor odajött hozzám.
-Ugye nem mész el megint ilyen hosszú időre?És Jennyi is visszajön?-kérdezte.
-Nem fogok...-mosolyogtam.
-És...És Jenny?-kérdezte.
-Hamarosan találkozhatsz vele is.-mosolyogtam.
-És tényleg hogy megy a suli?-kérdeztem.
-Nagyon rosszul...mikor elmentetek majdnem meghúztak...-mondta lehajtott fejjel.
-Mi??????Michael!!!!!!!!!!!-mondtam.
-Sajnálom....-mondta.
-És most?-kérdeztem.
-Most egész jól.-mosolygott.
-És a barátok?-kérdezte.
-Mindenki jól van...-mosolygott,de nem annyira természetesen,szóval megint gondjai vannak... tudniillik Michael SNI-es volt....de azóta felzárkózott és az osztálytársaitól 1 vagy van akinél 2 évvel idősebb...de ezen túltette magát csak van 1-2 nagyszájú évfolyamtársa akiknek mindig akkor nyílt ki a csőre amikor mi nem voltunk ott vele,ezért kissé visszahúzódó lett...de mindenki szereti ahogy van.
-Na de menj aludni.-mosolyogtam.
-Rendben jó éjt.-köszöntem el és ki is sprintelt a szobából.