42.rész:Haza felé...

42.rész:Haza felé...

*NATI*
Még este minden cuccomat összepakoltam,de nem vittem el a cuccom...átmentem egy másik szobába de csak a hálóingem és a holnapi ruhám vittem magammal...ledőltem aludni másnap reggel 11-kor csörgött az órám,felkeltem összekészültem majd visszamentem a cuccomért a másik szobába elindultam kifelé a bőröndömmel,de Harry beállt elém,így megálltam mert nem akartam nekimenni.Elállt az ajtóból majd kinyitotta.
-Ugye tudod hogyha most kimész...akkor vége?-nézett rám komolyan.
-Nem fogsz velünk találkozni...!-mondta és még mindig komoly volt.
-Ha tudni akarod a fiúkkal tegnap beszéltem...és azt mondták hogy bármikor szívesen látnak...és mondtam hogyha a közelben vannak akkor nyugodtan jöjjenek be!-mondtam és így a támadását is sikeresen hárítottam bár...nem kis sebeket ejtettek bennem a szavai.Megmakacsoltam magam és kimentem.
-Érezd vele jól magad!-kiabált utánam röhögve majd becsukta az ajtót,megálltam a liftnél.
-Szia Nati...!-futott nekem Anna majd átölelt.
-Szia Anna...de tudod hogy telefon az létezik!-mosolyogtam.
-Igen tudom...de nem lesz felhőkarcolónk...!-mondta és mosolygott.
-Majd te tartod a frontot Klór Görl!-mosolyogtam.
-Majd hívlak ha kell segítség!-nevetett.
-Megbeszéltük!-nevettem,majd Jennyit és átöleltem.
-Csak vigyázz otthon magadra...ne kerülj bajba!-mosolygott.
-Majd megpróbálok...de nem ígérhetek semmit se biztosra!-mondtam,majd szépen sorba a fiúktól is elbúcsúztam.
-Akkor sziasztok!-fordultam utoljára vissza majd beszálltam a liftbe és elindultam lefelé,ahogy kimentem az ajtón megszakadt a szívem...a sok kedves emlék egyszerre porrá lett...a nevetésnek a poénoknak a őrültségeknek most számomra vége...ezek a gondolatok mint könnycseppeket csaltak a szemembe de erősnek akartam látszani így határozott léptekkel elindultam lefelé és megálltam a taxi nem volt sehol helyette egy sötétített üvegű kocsi gurult a parkolóba majd Ethan kiszállt és rám nézett.
-Szia!-köszöntem meglepetten.
-Szia!-mosolygott.
-Add csak!-vette el a táskám majd berakta csomagtartóba és betessékelt a hátsó ülésre majd ő is beszállt.A reptérre mentünk abban a 20 percben átéreztem azt amit Anna is érezhetett...ott kiszálltam de mielőtt bárhova is mehettem volna Ethan elkapta a kezem és húzott mag után.A reptére egyik kis részére vitt ahol a magángépek álltak,az egyik fekete gépre feltolt a csomagokat meg már rég odaadta valakinek.Amikor felültünk ránéztem.
-Ez még is mi?kérdeztem.
-Egy repülő?-kérdezte.
-Azt tudom...de ez egy magángép!-mondtam.
-Igen...a szüleim magángépe!-mondta,ezen kissé megdöbbentem...de ha jobban belegondoltam akkor elég logikus volt...
-Ugye már nem  vagy szomorú?-kérdezte és rám nézett.Én csak megráztam a fejem.
-Nem...de inkább már csak kevésbé vagyok...!-mondtam a gép elindult és eléggé gyorsan mentünk,néztem ahogy a felhők fölött elhaladunk...az utazás azt juttatta az eszembe amikor utaztunk és mindenki totál fáradtan aludt a székekben...ez is egy szép emlék volt,néha megtöröltem a szemem.
-Nati...lépj túl azon az idiótán!-mondta.
-Ethan...kérlek azért ne beszélj róla így...!-mondtam majd ránéztem.Csak bólintott egyet majd az út innentől kezdve csöndesen telt...