*NATI*
Mondjuk azt hogy arra nem számítottam hogy átölel...de én is átöleltem.
-Harry kérlek mond el mi történt!-mondtam és ránéztem csak bólintott egyet.
-Ugye eljöttünk de amikor minket néztél akkor valaki megszerezte a labdát és elindult előre de mivel nem néztél oda egy elég izomból dobott labda fejebe talált...és elájultál!-mondta de én meg közbeszóltam.
-Eddig tudom...és itt mondta Ethan hogy kihozott onnan!-mondtam.
-De ez nem igaz!-mondta és ez lepett meg a legjobban...az hogy Ethan ekkorát hazudott...
-Mindenki forgolódott és a haverod tényleg elindult de én akkor már a vízbe voltam és előbb értem oda hozzád és mivel látta hogy már én ott vagyok nem jött tovább hanem visszaúszott...kiszedtelek a víz alól és utána kórházba vittünk...!-mondta,leblokkoltam...Akkor tulajdonképpen Harrynak köszönhetem hogy élek?Futott át ez a gondolat az agyamon...
-És miért volt olyan sötét?-kérdeztem.
-Én egyszer előbb bemehettem és azt odaadhattam...de az orvos mondta hogy sötétbe kell lenned így nem kapcsoltam fel a villanyokat...!-mondta és rám nézett.
-Harry...!-mondtam és ránéztem.
-Igen?-nézett rám és mosolygott.
-Köszönöm!-mondtam majd átölelt...én is őt...annyira jó érzés volt átölelni.Rám nézett és mosolygott.
-Nati...tényleg kérlek felejtsd el amit mondtam...felejts el mindent...!-mondta.Bólintottam.
-Tudom hogy hatalmas kérés...de nem költöznél vissza hozzánk?-kérdezte.
-De...!-mondtam de közbeszólt.
-Hiányzik onnan egy felhőkarcoló!-mondta.
-Gonosz vagy tudsz róla?-kérdeztem és mosolyogtam.
-Mindenkinek meg kell élnie valamiből!-mondta és mosolygott.
-Nati...most komolyan...lehet hogy korai kérés...de nem tudnánk újrakezdeni?-kérdezte és komolyan rám nézett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése