122.rész:Bye Bye London

122.rész:Bye Bye London [és Ír Manó(Nialler),Magas(Hazza),Tetkó(Dj Malik),Liam(Daddy Direction) &Nyuszi(Tommo)]
*NATI*
A lányokkal megbeszéltük hogy minél gyorsabban el kell mennünk...szerintem már mind a hárman tudtuk hogy nem lesz egyszerű elbúcsúzni a fiúktól,reggel minden csendes volt,Paul volt egyedül vidám...senki se szólt,mi pakoltunk a fiúk Paulal voltak reggel mivel elhívta őket 10 óra után,én leültem az ágyra és körbenéztem a szobában.
-Annyira megszoktam ezt a helyet...-mondtam.
-Meg a fiúkat is...-mondta Anna és Jenny egyszerre.
-Igen...ennyi idő alatt bőven ki lehet tapasztalni hogy mikor mi jó és mi nem-mosolyogtam.
-A bulik...-mondtam.
-A másnaposság...-mondta Anna.
-A gyógyszerek-nevetett Jenny.
-A szülinapi és a névnapi bulik!-mosolygott Anna.
-Meg egyáltalán az is hogy velünk vannak...a mindennapos életben itt vannak velünk és szeretnek minket....-mosolyogtam keserűen majd az órára néztem.
-Már vissza kellett volna érniük....-mondtam.
-Paul műve az egész-mondta Anna.
-Már...mindegy örülhet...-csukta be Jenny kelletlenül a két bőröndje ajtaját.
-Minek?-kérdeztem.
-Annak hogy nem vagyunk a fiúkkal...-mondta Anna,ez a mondat kissé mélyen érintett...de ahogy láttam nem csak engem.

*ANNA*
-Indulni kéne...-mondtam.
-De a gép még soká indul...-mondta Jenny.
-Viszont a fiúk azt mondták hogy a reptéren várnak minket-mondtam.
-Akkor menjünk!-mondta Nati majd elindultunk a lift felé,majd amikor beszálltunk visszagondoltam ahogy Niallel itt álltunk...és hogy alig kaptunk össze...hogy Natiék szakítottak de 'Happ End' lett a végre...de akárhogy gondolkodtam így mostani álláspontunk szerint nem nagyon lesz Happy End...
-Anna...?-nézett rám Nati én meg megráztam a fejem majd kiszálltam a liftből és melléjük sétáltam.
-Igen?-kérdeztem.
-Minden rendben?-kérdezte Jenny.
-Persze!-mosolyogtam,majd lementünk és beszálltunk a nekünk bérelt limoba és elmentünk a reptérig és ott becsekkoltunk majd leültünk,a gépünk még kb 2 óra múlva indult...addig ide oda mentünk és vettünk inni de a fiúk sehol se voltak...egyszer csak megszólalt a bemondó hogy a gépünk 10 perc múlva indul,szerintem egyszerre néztünk össze és nem csak Natin és Jenny hanem rajtam és eluralkodott az a bizonyos fojtogató érzés...
-Ezt nem hiszem el!-mondtam és kezdtem elveszteni a türelmem és a tűrőképességem...mivel az hogy nem láthatom Niallt mielőtt hazamennék az azért eléggé átment minden határ fölött és nem kicsit....
-Az Isten verje már meg az az idióta....-mondta Jenny és Natival mindkettőnk szeme beferdült olyan szép mondatot hallottunk Jennytől.
-Nyugodj meg nem lesz baj...-mondtam.
-Mennünk kell...-mondta Nati és az órájára nézett,mindketten lógó fejjel indultunk el a gép felé és beszálltunk...én ültem középen Jenny az ablak mellett Nati a másik oldalamon...nem volt egyikünk se valami jó kedvébe...

*JENNY*
Minden meggyőződésem megvolt arról hogy olyan lesz ez is mint a filmekben...jönnek és kimentenek mielőtt butaságot csinálnánk...de ahogy a gép gurulni kezdett minden épeszű gondolatomat elvesztettem és kikapcsoltam magam majd elindultam a Wc felé,ott bezárkóztam és szerintem ha egyedül lettem volna a repülőn a falat kaparva kezdtem volna el sírni de most csak halkan és egyéb tevékenységek nélkül eredtek a könnyeim...nem akartam elhinni hogy a repülő felemelkedett összeszedtem magam majd visszamentem és leültem a helyemre láttam Annán és Natin is hogy ők se nagyon bírták ki...visszaültem a helyemre és nagyokat pislogva néztem ahogy emelkedünk majd lehúztam az ablakon sötétítőt és a lányokra néztem.
-Hát...úgy tűnik...-mondtam de a lányok befejezték amit mondani akartam.
-Véget ér egy remek álom...-mondták egyszerre,ezen elmosolyodtam,ekkor megcsörrent a telefonom,Zayn írt egy üzenetet hogy mennyek fel Twitterre,felmentem és az előttem lévő székének dőltem mivel majdnem megint rákezdtem a sírásra,a fiúkkal együtt több rajongó 'trendelt' ami ebből állt:'Anna,Nati,JennyComeBack!' ez a kiírás a fiúknak hála nagyon gyorsan 'trendé' vált,Anna felé nyújtottam a telefonom mikor elvette ő is átadta Natinak én nem bírtam felnézni,az egyik felem sírt a másik nevetett....