162.rész:Hmm....

162.rész:Hmm....

*NIALL*
Még mindig érdekesnek találtam azt ami Marci mondott,valahogy nem tudtam elképzelni Annát hogy teljesen 'bedepizve' ül a kanapén és tolja magába a fagyit és hasonlók...mikor Marcivel ezt végigbeszéltük elindultam visszafelé a szobába,visszafeküdtem az ágyba.
-Mi volt?-kérdezte Anna,pedig reménykedtem benne hogy már alszik.
-Semmi,csak mesélt...-mondtam,és ezzel le akartam zárni az egészet.
-Mit?-kérdezte.
-Csak hogy milyen voltál...-mondtam a lehető legmeggyőzőbben.
-Niall...ez tudom hogy nem igaz.1:Nem tudsz hazudni 2:Marci nem hiszem hogy csak ennyit mondott.-mondta majd felült és rám nézett,nagyon el akartam kerülni ez a beszélgetést.
-De tényleg csak ennyit mondott!-mondtam majd ránéztem.
-Mesélt erről meg arról de hidd el semmi...-mondtam de a semmi után nem tudtam mit mondani.
-Semmi?-kérdezte.
-Mindegy hagyjuk,tényleg semmit nem mondott...-mondtam.
-Jó majd megpróbálom elhinni...-mondta majd befeküdt az ágyba nekem háttal,ránéztem,meg akartam kérdezni de Marcinak megígértem hogy nem kérdezek Dávid felől....Anna hirtelen felém fordult.
-Dávidra vagy kíváncsi igaz?-kérdezte és olyan 'keserű' mosoly jelent meg az arcán,bólintottam.
-Akkor holnap elmondom...-mondta majd elmosolyodott.

*JENNY*
Én kint álltam a teraszon,és gondolkodtam.
-Nem félsz hogy elrabolnak?-kérdezte nevetve Zayn.
-Nem,túl sokan vagyunk itt ahhoz...-mondtam nyugodtan átkarolt és mosolygott.
-Nos akkor Miss.Malik mikor szándékozik bejönni?-kérdezte én meg elnevettem magam.
-Hmmm...ez új...-mondtam.
-Ugye tudod hogy majd egy szabad hétvégén el kell jönnöd a szüleimhez?-kérdeztem.
-A következőn meg te jössz hozzánk...-mosolygott majd megcsókolt.
-Rendben.-mondtam.
-Ezt megbeszéltük...-mondtam és mosolyogtam,a vállát a vállamra támasztotta.
-Fel fogsz fázni...-mondta és a fejét rázta,vagy valami hasonlót csinált.
-Az sose baj...-mondtam.
-Már hogy ne lenne...-mondta és az ölébe vett.
-Te tegyél le mert nehéz vagyok!-mondtam.
-Fejezd be...-mondta majd megcsókolt.
-Annyira gonosz vagy...-mondtam,bevitt majd bent letett.
-Ugye tudod hogyha hozzánk jössz akkor gyakorolnunk kell egy kicsit a gyerek vigyázást...-nézett rám mosolyogva.
-Ezt nem értem...-ráztam a fejem,megrázta a fejét majd megcsókolt megfogta a kezem és befeküdtünk az ágyba.

*NATI*
Harry annyira horkolt hogy nem tudtam aludni mindig oldalba kellett böknöm...akkor 1-2 percre abbahagyta de utána újra elkezdett horkolni,felültem majd hason vágtam egy párnával,amire elmosolyodott
-Ohh te!!!!!!!!!!!!!!-mondtam és megint megütöttem a párnával.
-Ennyire nem lehetett észrevenni hogy nem igazból aludtam?-kérdezte nevetve.
-Megnyúzlak,te!!!-mondtam.
-Nem hiszem Nati....-nevetett.
-Ezt vissza fogod kapni....-mondtam.
-Jaaa,majd próbálkozz...-nevetett majd átölelt és megcsókolt.
-Annyira hülye vagy 2 órája böködtelek...-mondtam.
-Na ne mond...-nevetett.
-De miért vagy ilyen...-dőltem az ágyban.
-Mert jól esett...-mondta majd átölelt és mosolygott.
-Akkor is!-mondtam és a fejemet a mellkasának döntöttem ő meg még jobban átölelt és magához húzott.