123.rész:Miért...?:/

123.rész:Miért...?:/

*NATI*
Másnap egy remek matek és fizika dolgozattal indítottunk amit az órán mindkét tanár kijavított az én fizikám 4-es a matekom 5-ös lett Annának mindkettő 5-ös,úgy tűnik rossza passzba voltam ma....de ezzel nem ért véget semmi se....ide oda mentem kellett sétálnunk és amikor irodalom órán a tanár az akarta hogy írjuk le az érzelmeinket még a nagy alakú füzetem se lett volna elég rá!!De a végén hogy senki lelki békéjét ne bántsam végül csak annyit írtam hogy 'Kössz megvagyok' amikor felolvastam az osztály röhögött a tanár viszont nem örült ennek a szép hosszú fogalmazásnak....ami mondjuk nem túlzottan zavart.
-Nos következő órára mindenkitől kérek egy minimum 10 oldalas fogalmazás arról hogy milyen volt és hogy telt a nyara...-mondta és mindenki hurrogni kezdett...nekem rögtön az jutott az eszembe hogy "remek",majd kiment a teremből....Anna a padján ült és láttam ahogy a telefonját nézegetni kikaptam a kezéből a telefont.
-Anna...nem kéne...-mondtam.
-De Nati kéne!-mondtam.
-Nem Anna ezzel magadnak okozol fájdalmat!-mondtam.
-Nem érdekel!-vette vissza telefonját.
-De Anna engem érdekel!-mondtam.
-Engem nem!Szenvedek inkább!-mondtam.
-De Anna...-mondtam de közbeszólt.
-Nem érdekel Nati a legalább igazából nem láthatom akkor legalább itt had nézzek meg róla képet mert beleőrülök!!!-mondta majd leszállt a padról és kiment a teremből.

*ANNA*
A kis klub helyiségbe mentem és leültem az egyik sarokba lekapcsoltam a villanyokat majd a falnak dőltem majd lecsúsztam a földre és telefonomon lévő képeket nézegettem és néha megtöröltem a szemem,rémes érzés volt tudni hogy milyen nagy távolság van közöttünk és hogy semmit se tehetek,Nati nyitott be majd rám nézett.
-Sajnálom Nati...az utolsó dolog lenne hogy veled összevesszek de ez így kibírhatatlan...-mondtam.
-Igen Anna megértem...-ült le mellém majd átölelt én is őt.
-Nekem is...elég nehéz elhinni hogy reggel nem vele ébredek...-mondta Nati.
-Meg hogy nem vele reggelizek...-nevettem majd megint megtöröltem a szemeim.
-Anna...-mondta Nati de ekkor csörgött kettőt a telefonom előkaptam majd megnéztem az üzenetet és mosolyogtam majd megint megtöröltem a szemeim,Niall írt egy üzenetet hogy suli után feltétlenül hívjam fel mivel szeretne kicsit hallani...ez nekem elég volt hogy elindítson bennem egy 'Az egyik szemem sír a másik nevet' rohamot.
-Látod...beszélhetsz vele...-mondta,a suli többi része lassan elment és hazamentem és mivel még mindig haragba voltam Marcival nagy ívbe kerültük egymást,addig amíg el nem kezdtem Tv-zni,mert ő is odajött és lazán elvette a kapcsolót és átkapcsolt.
-Hallod én néztem!!!!!!!!-mondtam.
-Nem fogom engedni hogy még jobban padlóra tedd magad!-mondta és ivott az üvegéből.
-De Marci...-mondtam.
-Nem érdekel Anna...nem fogom engedni hogy ennél jobban padlóra tegyenek!-mondta.
-De nem ők tettek padlóra!-mondtam.
-Figyelj...elég baj hogy így látlak nem kell hogy még veszekedjünk is....-mondta majd felállt ledobta a távirányítót a fotelba majd felkapta az edzést cuccát majd elment én a kapcsolót néztem majd felálltam és felment a szobába és beültem a gépem elé.

*JENNY*
Suli után minden találkozót lemondtam és inkább hazamentem mivel semmi kedvem se volt semmihez nyűgös és éhes voltam meg persze legem volt mindenből és mindenkiből...
-Jenny drágám mi van veled?-kérdezte anya.
-Csak ez ne kérdezd!-mondtam és ledobtam a cuccom.
-Miért ne?-kérdezte,nem jó pillanatomban jött ez a kérdés...mostanában egész sokszor tört rám afféle 'hiszti roham' ami most is....
-Miattatok van ez az egész!-mondtam.
-Miattunk?-kérdezte.
-Igen ha nem kellett volna ide visszajönnünk miden rendbe lett volna!-mondtam és kezdtünk átmenni kiabálásba.
-Muszáj iskolába járnod ha jó munkát akarsz találni!-mondta Anya.
-5 vagy mit tudom én hány nyelven beszélek fel kell vennem egy újat főiskolára járok,és te szoktad mondani hogy minden nyelv 1 szakma!-mondtam komolyan és egyre hangosabban.
-Ez nem azt jelenti hogy nem kell befejezned a Főiskolát!-mondta.
-Kint is be tudtam volna fejezni,itt enélkül!-mondtam az egész ház tőlünk zengett.
-Jennifer Weymar tudd hol a határ és ne kiabálj anyáddal!-jött ki apa a szobából.
-Utálom hogy úgy kezeltek mint egy gyerek,nagykorú vagyok nem igaz hogy nem élhetem a saját életem miden szülői utasítás nélkül!És UTÁLLAK titek!Nem érdekeltek!-mondtam és felszaladtam a szobámba és izomból becsaptam az ajtót és az ágyra dőltem.