39.rész:A kórház...

39.rész:A kórház...
*NATI*
Ezek után mentőket hívtak mivel,Harry orrából ömlött a vér...és Ethant is el kellett látni.Mindannyian fejvesztve rohantunk a kórházba...ám reggel már csak én ültem ott mivel a fiúk próbálták rendbe tenni a dolgot...reggel 9-kor még egyikőjük se volt ébren ezért kimentem egy kicsit...az újságos standnál megálltam.Meglepődtem...megvettem az újságot és rohantam vissza a kórházba.A nővértől megtudtam hogy Harry már ébren van berontottam a szobájába...Letettem az ágyára az újságot.
-Harry...ez borzalmas és miattam történt...!-mondtam és ránéztem.
-Ugyan már!-legyintett és a kezébe vette az újságot...az tudni kell hogy Ethan eltörte Harry orrát...Harry viszont úgy lökte meg Ethant hogy eltörte a kezét és az orvosok alig tudták rendbe rakni.
-Hülyék!-dobta el az újságot...
-Harry...ez nem lehet többet...!-mondta de közbe szólt.
-Bele se kezdj!-mondta kissé ingerülten...
-De Harry mivel itt a banda és a te hírneved forog kockán!!!-mondtam komolyan.
-Nem érdekel...forogjon...nem kell ezt annyira felfújni...!-mondta.
-De fel kell mert eltörte az orrod...!-mondtam de ismét közbeszólt.
-Nem érdekel,fogd már fel,egyszerűen nem!!!Ha ennyire bánt a lelkiismeret otthon is maradhattál vólna!!!!!-mondta most már eléggé mérgesen.
-Kösz...ez kedves volt!-mondtam szomorúan.
-Fejed mér be most komolyan én fekszem itt nem te...!-mondta.
-Ezt próbálom or...!-mondtam de félbe szakított...megint.
-Mondtam ha valami nagyon zavar akkor otthon lehet maradni...a drága ki barátoddal együtt!-mondta,elszomorodtam de mérges is lettem.
-Jól van...!-mondtam és elvettem az újságot és kifutottam a szobából majd becsaptam magam mögött az ajtót.Sírtam..egy kicsit...majd futva elindultam a folyosó végére de beleütköztem Ethanba...ajjaj...
-Hoho...hova sietsz ennyire?-kérdezte.
-El...!!-mondtam.
-Nehogy leharapd a fejem!-mondta,
-És te hova készültél?-kérdeztem.
-A barátodtól autó grammot kérni...!-mondta vigyorogva és közben legyintett egyet a gipszes kezével.
-Ez nem vicces...!-mondtam habár elmosolyodtam rajta...
-De ugye nem sírtál?-kérdezte...mondjuk én le se tudnám tagadni...vörös szemek és arc...
-Nem dehogy...!-válaszoltam gyorsan és megtöröltem a szemem.
-Na gyere!-ragadta meg a kezem és behúzott a szobájába.